Nők kategória bejegyzései

A nő mint stratéga

Hogy jobban megértsük, mi az evolúciós értelme annak, hogy a Nő forgassa a kormánykereket és ugráltassa a matrózokat, fejtsük vissza ezt is, s látni fogjuk, milyen jól tervezett szisztéma is ez.

A költők minden tiltakozása ellenére a világot az érdekek irányítják, ezért az evolúciókutatók is szeretik a gazdasági fogalmakat, mint befektetés, ráfordítás, megtérülés. E szellemben, ha Férfi és Nő kapcsolatának végső értelme az Utód, a Nő befektetése aránytalanul nagyobb, hiszen kihordani és megszülni egy gyermeket – Semmelweis polgártárs megjelenéséig – életveszélyes vállalkozásnak volt tekinthető. További kockázatot jelent, hogy a Férfi időközben leléphet, és a Nőnek egyedül kell felnevelnie közös gyermeküket. Ismerve a középkor csecsemő- és gyermekhalandósági mutatóit, ennek mintegy húsz az egyhez az esélye még tatárjárás-mentes időkben is. A Nőnek tehát ez mindenképen rossz üzlet, a Férfi meg csak nyerhet rajta. Ha az evolúció amolyan “Gazdálkodj okosan” társasjáték, akkor a Nő lépése erre a helyzetre a rejtett ovuláció és a 0-24 órás szex-szolgáltatás bevezetése. Míg az állatvilágban a nőstények nagy csinnadrattával jelzik, hogy beköszöntött a párzási időszak, addig a Nő peteérése és ovulációja a Férfi számára rejtett módon történik, s további álca, hogy a Nő elvileg bármikor hajlandó a szexre, ha már kész a mosogatás és nem fáj a feje. Ez Férfi és Nő viszonyát alapvetően átrendezi, és erre a titkolódzásra épült föl a tampongyárak és intimbetét-gyártók birodalma. A rejtett ovuláció fényében a futó kapcsolat már mit sem ér, ki dobálna pénzt egy olyan automatába, amelyikben minden huszadik dobozban van csak kóla. Ha már a Férfi megküzdött a Nőért, elpáholva néhány riválist, akkor biztosra akar menni, s kialakul az úgynevezett párőrzés, ami a monogámia alapja. Vagyis a Férfi állandóan otthon olvassa az újságot, vagy veszélyes időszakban mobilon hívogatja az ő “drágáját”. Hogy mindez ne legyen uncsi, kialakul a Szerelem, a Szeretet, a Hűség érzése, na meg a szex “öncélú” élvezete. Valójában öncélúságról persze szó nincs, az Evolúció ilyet nem ismer. Az intim együttlét kellékei, majd az orgazmus oxytocin felszabadulással jár, amit az emlős világ univerzális kötődési hormonjának tekintünk. Ez szabadul fel szüléskor, szoptatáskor is, ez megy át a csecsemőbe az anyatejjel, és ez árasztja el az anya és gyermeke agyát, amikor csókban forrnak össze. A monogámia kialakulása persze örvényként szippantja be a Férfit, ugyanis, ha már ennyi energiát és időt feccölt a Nőbe, nagyon nem szeretné más utódját felnevelni véres verejtéke árán. Ez volna ugyanis a legnagyobb blamázs, ami csak történhet. Rossz hír, hogy megtörténik, nem is ritkán. Egy ártatlannak induló angol vizsgálatban sok száz család minden tagjától vért vettek, s így derült ki mellékesen, hogy a gyermekek 6%-a “idegenkezűségre” vall. Számos hasonló vizsgálat alapján különböző kultúrákban 1-30%-ra becsülik a “kakukkfiókák” számát. Innen hát az az ösztönös törekvés, hogy a rokonok mindig az apa vonásait igyekeznek görcsösen felfedezni a gyermekben. Melyik éhező gyermeket támogatná a Nő és a Férfi 50 dollárral havonta? A vizsgálat eredménye röviden: a Nő a legszerencsétlenebb gyermeket, a Férfi azt, aki a legjobban hasonlít őhozzá.

A nő, mint taktikus

Valójában mindig a Nő választ, ő mondhat igent, vagy nemet. Mind az állatvilágban, mind az emberi világban, a hímek egyet tehetnek: igyekeznek imponálni a nőstényeknek, ezért verekszenek, hajtanak végre hőstetteket, vagy csak mutogatják dominanciájuk és gazdagságuk bizonyítékait.

Férfi és Nő ismerkedési procedúrájának tudományos vizsgálatai meggyőzően mutatják, hogy a kapcsolatteremtésben a Nő az aktív. Ha a Nő figyelmét felkelti a Férfi, flörtviselkedésbe kezd. Ezt a Nő veleszületetten tudja. A pápua, a zulu és az amerikai nő egyaránt alkalmazza a “szégyenlős mosoly”, a hajhátradobás, a szemezés vagy a találkozáskor “felszaladó szemöldök” flört-technikáit. Sok flört módszerben felismerhető a termékenységjegyek agresszív reklámozása, mint a szemezés közbeni lassú rúzsozás vagy ajaknyalogatás, a ruha fölösleges igazgatása, a lábak keresztbe rakosgatása, vagy a ringó csípővel való “parádézás”. A félrehajtott fejjel való nézés pedig behódolási rituálé. A Férfi e jeleket gyorsabban fogadja, mint a kínai asztalitenisz válogatott a szervákat, és közeledéssel reagál. A Nő így egyre közelebb csalogatja a Férfit, de bármikor meggondolhatja magát; legfeljebb felképeli, és tolakodó fráternek nevezi a szerencsétlent, aki csak evolúciós ügyben próbálkozott. A férfi valójában abszolút kiszolgáltatott, ezt kompenzálja aztán önmagáról szóló hősénekekkel, vagy brutálisabb esetben nemi erőszakkal. A flörtviselkedés fényében a magányos Nő fogalma is újradefiniálható. Nem az a magányos, akinek nem udvarolnak, hanem az, aki nem udvaroltat magának. Egy flörtkutató vizsgálatában egy szórakozóhelyen 10 perc megfigyelés alapján precízen bejósolható volt, kit szólítanak le, és ki marad facér. A kapós nők ugyanis 10 perc alatt 30 flörtjelet bocsátottak ki, míg a magányra ítéltek jó, ha négyet-ötöt.